| Jól bejáratott smink. Egy megfáradt arc a megfakult tükörben. Ócska tapéta az öreg cirkuszkocsi falán, megsárgult függöny az ablakon. A megkopott parkett fájdalmasan jajdul fel minden lépésnél. Fakó a fény, de ehhez a megszokott mozdulatokhoz nem is kell több világosság. Felkerül a mindennapi álarc, amin a mosoly, a könny is csak festve van, de ez senkit sem érdekel. Ügyesen eljátszott érzelmek, mind egytől-egyig a helyükön vannak, ebben az igazi érzelem nélküli kirakatvilágban. Rongyos jelmez, szakadt kabát, törött krumpliorr, filléres kellékek, de az öreg bohóc nélkülük már nem élhet. Na, még öt perc és újra én jövök. Gyerünk srácok! Függöny fel és mehet…
De hé! Hát hova tűnt mindenki? Miért üresek a székek? Közönség nélkül nincs előadás. Pedig azt hittem, hogy újra lesz kinek játszani. Elmentek már sokszor, sokan, de mindig jöttek újak. Mindig volt kinek játszani, és a bohóc szívesen bohóckodott, mert ha nem játszhat, meghal. Ólomkönny áztatja megfakult sminkem és hullik alá a mélybe. Ez a cirkusz a szakadék szélére épült. Innen egy lépés a boldogság, de egy lépésre ott a halál is. Ha süt a Nap nincs gond, de ha esik az eső a víz alámoshatja a partot, és ha nincs, aki segítsen arrébb húzni a cirkuszt, akkor vége. Lezuhan és lezuhanok én is az örök feledésbe. Lábam alatt a végtelen, veszélyes sötétség. Csak ülök a szakadék szélén és bámulok a semmibe. Hogy mi lesz a következő pillanatban ? Azt nem tudom. Üres szívvel nem érdekel a holnap. Hideg van és sötét. Egyedül vagyok, fázom. Nincs más velem csak egy kérdőjel. Vajon meddig még ? Vajon merre tart a következő perc? Lépek egyet, de még nem tudom merre. Várom, hogy mondja valaki: gyere, játssz nekem még. Várok és a súlyosan aláhulló homokszemek megváltó álmot hoznak. Elalszom. Álmodom. És álmomban majd talán újra boldog leszek. Játszhatok, és lesz, aki meghallgat, aki velem marad akkor is, ha épp nem szól a dal. Aki nem ijed meg attól, ha sírni látja a bohócot. Csak egy valaki, csak egyetlen ember a hatalmas nézőtéren, de ennyi nekem pont elég. Nem tudom mi lesz, mikor felébredek. A múltból és az álmokból el lehet még élni egy darabig. De mi lesz akkor, ha elfogynak az emlékek, mi lesz, ha nem jön az álom. Milyen lesz akkor a holnap ? Lesz e egyáltalán holnap? Akarom e vajon, hogy legyen holnap? Sok kérdés, mely mind ugyanarról szól. Vajon mondja e majd a ma, hogy nem menj el bohóc, a holnap csak veled lehet teljes.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
